A vidéki települések komoly hagyományokkal rendelkeznek a téralkotás, a tárgyformálás terén, a hagyományokat egyre többen igyekeznek ápolni és életben tartani. A természetes anyagok, úgy, mint a fa, a bőr és a fém szépen öregszenek, a fa "megérik", a fém patinát kap.
Országhatároktól függetlenül, a főleg állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglakozó, gazdálkodó életformával összhangban álló berendezkedési szokásokat
nevezzük vidéki stílusnak. Ezt a fogalmat az angolban a country megnevezés jelöli, amely elsősorban a hagyományos, angol, később amerikai vidéki stílust idézi.
A házak központja jellemzően a hatalmas, kővel burkolt konyha a nagyméretű, nehéz, tömörfa asztallal, és az elmaradhatatlan kandalló. A padlón zöldséggel, gyümölccsel teli fonott kosarak állnak. Míg északon és a nagyobb városok kastélyaiban a gazdag
arisztokrácia fényűző eleganciáját láthatjuk, melyet az új lakók megőriztek, vagy újraélesztettek, addig Provence, és a délebbre fekvő mediterrán vidék ennél spontánabb világot mutat. A régi edényekkel, rusztikus kerámiákkal megpakolt konyhai kredencek, festett, vagy fehérített fabútorok, a fonott székek, a sraffozott (foltosra festett) sárga, vagy narancsos árnyalatú falak meghitt, bensőséges hangulatukkal csalogatnak. Napjainkban divattá vált a vidéki stílus felidézése környezetünkben, talán, mert sokunk számára
jó a régmúlt időkbe visszanézni, átélni a vidék békés, idilli hangulatát.
A vidéki stílusról általában eszünkbe jutnak a kovácsoltvas bútorok, a festési technika, mely a tengerparti ház "kopottas" falait idézi, a mozaiklapos asztalkák, az épített, kővel vagy kerámialappal burkolt konyha- és fürdőszobapultok, a szárított virágkoszorúk, a méhviaszolt fabútorok, a fehér porcelán mosogató- és mosdótálcák, a kő-, illetve a festett, vagy lakkozott hajópadlók.
Forrás:www.komplett-otthon.hu Marácz Andrea lakberendező
